Kedves idetévedt olvasók! :)
Íme, a bevezetés, a már sokadik blogomba. Remélem tetszeni fog nektek ez a történet, mert szívem-lelkem beleadom.
Ki fogok tenni egy ismertetőt is, ahol leírom majd, hogy mikor jönnek a fejezetek.
Nem is húzom tovább a szót!
Jó olvasást!
N.
A hideg téli levegő csípte az arcomat.
Összehúztam magamon a kabátom, de nem lett jobb. A tél Németországban mindig
hideg, de ennyire még soha nem volt. Bár lehet, hogy csak én fázom jobban, mint
általában, most, hogy nincs, ki felmelegítse szívemet.
Az életem megváltozott, egyik napról a
másikra. Nincs ember, akivel megoszthatnám a terhet, mely nyomja vállamat. Ha
lenne, sem beszélnék róla senkivel. Menekülnöm kell!
Csak
nemrég vettem észre magamon, ezeket a furcsa jeleket. Nem voltam sosem nyitott
a természetfeletti dolgokra, épp ezért zsibbadt el a szemem, amikor felrobbant
a kezemben egy ananász. Sosem tudtam uralkodni az érzéseimen, de most ezt meg
kell tanulnom. Nem élhetek életem végéig remeteként, félve attól, hogy mikor
ártok valakinek. Ez is az egyik oka a menekülésemnek. A másik egy démon.
Ludewick szemet vetett rám. Választanom
kellett; vagy szembeszállok vele, és akkor meghalok, vagy megrendezem a halálomat,
és új külsővel folytatom az életem. Én az utóbbi mellett döntöttem.
A nevem Loise Brunner volt még tegnap.
Ma már Celeste Braun vagyok, és épp úton vagyok új életem felé.